Valóban gyógyít a beszélgetés?

Az Ayurvédikus és más keleti gyógyítási rendszerek elvei szerint a legfontosabb a gyógyító-segítő és a beteg között a feltáró, gyógyító beszélgetés. Ez teszi ki az eljárás legnagyobb részét, esetenként több órás intervalumban. Indokolt esetben a beteg életköryezetének személyes viszgálata is megtörténik, mert nagyban összefügghet a kialakult tünetekkel az is. Az akadémikus orvoslás erre nem helyez hangsúlyt, néhány kérdést követően beutaló és/vagy gyógyszer alkalmazás a vége sok esetben.

Korunk vívmányai- a mobiltelefon és az Internet hatalmas károkat okoz emberi kapcsolatainkban, ha hagyjuk. Felszínes beszélgetések, Facebook posztok és üzenetek, sms ben küldött gratulációk.. Megszűnnek vagy minimálisra csökkennek a személyes találkozások, az őszinte érdeklődés hiányzik a kapcsolatainkból. Rohannak az emberek, egymást észre sem veszik, érdektelenség van jelen nagyrészt. Hová vezet ez? Az elszigetelődéshez és a társas magányhoz, gyengébb személyiségű embertársainknál szorongáshoz, tartós félelmekhez, esetleg súlyos esetekben idegi problémákhoz, személyiségzavarhoz.

Nagyszüleink idejében minden közösségi munkában történt, segítették egymást a napi munkában és megélhetéseben, kalákában épültek a házak, folyt az aratás vagy éppen a tollfosztás. Ott volt mód beszélgetni, megnyilvánulni, lehetőség volt a problémákat elmondani és kis mértékben megszabadulni tőlük.

Ma általános, hogy egymásra zúdítják a problémikat ez emberek és mennek tovább. Ez előre nem visz, de önmagában az sem, ha meghallagatjuk a siránkozást és az önsajnálat különféle megnyilvánulásait. A kommunikáció egy energetikai kapcsolat is egyben, így könnyen rajtunk maradhatnak mások lelki terhei és a negaítv energiái, ha nem vagyunk elővigyázatosak.

Még egy "baráti" kapcsolat is átválthat olyan egyoldalú kapcsolattá, ahol az egyik fél "lelki szemetesládának" használja a másik felet.

A beszélgetés akkor érték, ha ad mind a két félnek és előre mozdít, fejleszt, gondolatokat ébreszt, feltár. Természetesen a beteg-gyógyító kapcsolatban nem kerülhető el egy vagy több nagyon mély, őszinte beszélgetés, ahol minden olyan életterületet (gyermekor, párkapcsolat, szűlő-gyerek viszony, stb.) érinteni célszerű , ahol az okok megbújhatnak és az összefüggéseket is meg kell vizsgálni.

Ha nyitottak vagyunk és megnyitjuk a lelkünket, akkor feltörhetnek elfojtott érzések, gátlások, félelmek, amiktől csak akor tudunk megszabadulni, ha foglalkozunk velük. Hitem szerint amiről nem tudunk beszélni másnak vagy nem tudjuk kifelé kommunikálni, azt feldolgozni sem tudjuk. Sok emberi kapcsolaton már egy mély beszélgetés segíthetne, ha az egonkat félre tudjuk tenni és a múltban elszenvedett sérelmeinket nem erősítjük tovább.

Eredendő igényünk a lelki béke, kezdjük hát el beszélgetni egymással!