Gyermekkorunk megbélyegez?

Bizonyított tény, hogy már az embrió is érzékeli a külvilág rezdüléseit és energiát, ső reagál is rájuk. Minden élményt, ami ér minket az letároljuk a reaktív elmében vagy tudat alattiban. Ezek a képek, érzések térnek vissza egy reakció vagy érzés formájában bizonyos élethelyzetekben, sokszor magunk sem tudjuk megmagyarázni, hogy miért reagálunk úgy. Egyszóval szűlöként hatalmas a felelősségünk tetteinkért, gondolatainkért és a példáért, amit mutatunk gyermekeink számára. Nagyon mély sebeket okozhatunk nekik, ha nem vagyunk kellően empatikusak velük.

A gyermek nem tulajdon és nem is egy önállótlan lény. Saját gondolatai és tiszta érzései vannak és az eredendő bölcsesség birtokában van, tisztán lát. Egy a dolgunk, hogy segtísük a személyes fejlődését és pozitív tapasztalatokkal és kellő szabadsággal, bizalommal lássuk el. Olyan példát lásson, ami számára viszonyítási alap lehet. Ők cserébe tükröt tartanak nekünk és rámutatnak a hibáinkra, hiányosságainkra. Köszönjük ezt meg nekik!

Fogadjuk el ha nemet mondanak (nem dacból), annak kivétel nélkül oka van.

Az erőszak és a szülői meg nem élt sikerek (nem megfelelő sport, szépségverseny, hangszer tanulás, stb.) rákényszerítése a gyermekekre komoly kárt okoz és belső ellenállást fejleszthet ki. Egy gyermek pontosan tudja mikor mire van szüksége-mikor és mit enne (nem a gyenge szülő által adott kólára és csipszre gondolok), mikor pihenne. Ők emberi kapcsolatainkat mintázzák le és játszák el és megtanulják az életünkből, hogy miként kell a konfliktusokat megoldani, kezelni. Fontosak a pozitív megerősítések, dícséretek az ölelés és símogatás...

A poroszos, önálló gondolatokat tiltó, korlátolt iskolarendszerünktől is ha tudjuk védjük meg utódainkat, mert így is hatalmas rajtuk a nyomás, szinte nem tudnak már gyerekként létezni. A hatalmas mennyiségű lexikális információ tanulása hatalmas terhet ró rájuk, nem visz előre, ha még a szülő iskitűnő eredményre kényszeríti gyermekét . A bizalom és az őszinte beszélgetés segít, a kényszer falt épít és hazugságra , mint védekezésre késztet.

Gyermekeinket elsősorban a tapasztalás és az önmaguknak való bizonyítás lehetőségével, az önállóság és a döntések biztosításával tudjuk leginkább segíteni. Ha mindent megkapnak, annak később nagy ára lesz felnőtt életükben.

Minden fájdalmas érzés, indokolatlan tiltás, korlátozás sebeket okoz, amik később jelentenek majd problémákat és gátlásokat okozhatnak. Ezek feloldása felnőtt korban szükségszerű, de nehéz, időigényes feladat. A pszichotronika, kineziológia és a családállítás nyújthat megoldást ez esetekben, de jobb megelőzni a lelki sérüléseket.

Tapasztalatom szerint a megjelent betegségek nagy része mögött a gyermekkori megfelelési kényszer és a kialakult önértékelési problémák, a megélt , fel nem dolgozott traumák a felelősek.

Ugyanakkor van egy sajátos sorsprogramunk, vagy a szülői mintához nagyon hasonló érzelmi szintű, minőségű párkapcsolatot keresünk vagy menekülésként egy merőben eltérőt. Talán le sem kell írnom, hogy ezeknek a lépéseknek milyen hatásai vannak,lesznek életünkre.

Tennünk kell azért, hogy szülőként mérsékelni tudjuk a gyermekeinket ért negatív élményeket, felnőttként pedig fel kell ismernünk, hogy mit kell még feldolgoznunk a múltból, gyermekkorból ahhoz, hogy önmagunk lehessünk és a boldogság minél nagyobb eséllyel érkezhessen meg életünkbe.