Az "igazira" és a boldogságra várva.

2014. szeptember 26., 06:15

Véleményem szerint a boldogságért állandóan tenni kell, de ezt a "munkát" elsősorban magunkon, magunkban  végezzük. Vannak, akik a pillanatnyi örömérzést és a különféle testi élvezeteket keverik össze a boldogság fogalmával, ám ez sajnos felszínes és múlandó. Tapasztalatom szerint a boldogságot akkor tudjuk elérni, ha megtanulunk élni és élvezni a pillanatot. Sokáig nem értettem, hogy miért vágytam egész életemben  a veszélyes erőpróbákra és sportokra, hobbyra vagy akár egy nagyon intenzív edzésre, terhelésre. Mára már tudom, hogy , amikor kikapcsol az agy és az ego, megszűnnek a gondolatok, akkor megjelenik a kontaktus az igazi énünkkel és ez lesz a pillanat varázsa, maga a Boldogság érzése.

Amikor valamibe teljes mélységébben belefeledkezünk és megadjuk magunkat - lehet ez valaminek az alkotása (vers, festmény, rajz, stb.), egy tánc tanulása, de egy csodálatos, gyengéd és odaadó, hosszú szeretkezés is, akkor a tudat hatalma és aggodalmai, korlátai megszűnnek, bekerülünk az áramlásba, ami a teljesség (test-lélek-szellem egysége) érzését adja számunkra.

Függ a boldogságunk bárkitől is? Nem! Magunktól függ, mert senki sem tudja megadni ezt nekünk. Ha mi egyedül ezt nem tudjuk elérni , akkor másoknak sem fogunk tudni ebből  adni. Amikor várjuk a megváltást és nem teszünk a fejlődésünkért, akkor "kénytelenek leszünk" az életünkkel kompromisszumokat kötni, akár kapcsolatoktól, emberektől függeni, mert a hitünk,önszeretetünk nem elég erős.

Hitem szerint kizárólag két boldog, elégedett, egyensúlyban lévő ember képes a másikat tovább emelni és a boldogságát tovább fokozni.

Van, aki azért dolgozik sokat, hogy ott megtalálja az örömet, de mint tudjuk a munkának teljesen más funkciója van, A férfi minőséget , a teremtést szimbolizálja - sok NŐ azért nem tud boldog lenni, mert azt hiszi, hogy a munka által teljesedik ki és válik függetlenné. Ám pont attól akar független lenni, ahová tartozni is akar, mert az alapvető vágya az, hogy ő az otthon melegét ápolja és teremtse meg a családi fészket a családja számára. A munka szükséges, de egy szinten túl kiüresít és nem ad vissza semmit  Elveszi az időt az élményektől és elhatárol a boldogság esélyétől, erősíti a férfias oldalt. Egyszóval-félre a félelmekkel! :)

Az univerzumban nem létezik olyan, hogy a harmónia úgy marad fent tartósan, hogy valaki többet ad a másiknak bármilyen módon, formában is, mint a másik, mert ott az egyensúly sérülni fog. Az ilyen kapcsolatok már az elején nem működnek megfelelő alap hiányában.

Magam is azért vagyok "egyedül" egy ideje, mert nem fogadtam el, hogy önmagamat fel kellene adnom azért, hogy szeressenek. Jó ha elfogadjuk, hogy szerethetők és értékesek vagyunk valamint  ha mindent megteszünk, adjuk önmagunkat, önzetlenül szeretünk, akkor annak egy őszinte kapcsolatban elégnek kell lennie. Természetesen egy igazi kapcsolat az, ahol két hasonló értékrendű és érzelmi világú ember találkozik, ott nincs határa az élményeknek, mert egymásban , egymás által épúlnek tovább.

Nincs jelentősége az akármekkora korkülönbségnek, testalkatnak, faji hovatartozásnak, végzettségnek, anyagi helyzetnek és nagyjából semminek sem, mert az igazi korlát a tudatunkban létezik csak. Nem kell megfelelnünk senkinek sem, ha tisztán élünk és sokat mosolygunk, törődünk magunkkal, hiszem, hogy megérkezik az Társ, akivel megélhetjük a pillanatot. Fontos, hogy ne tervezgessünk és ne szövögessünk álmokat, mert akkor elhagyjuk a jelent és máris félelmek, kétségek jelenhetnek meg az elménkben. Adjuk meg magunkat a jelennek és a szeretetünket közvetítsük a választottunk felé mindenféle formában. Amikor adunk, feltétel és a viszonzás nélkül, akkor égi kapuk nyílnak meg a két ember között és csodás élményekben lehet részünk. Adni bármit lehet, ami szívből jön, idővel olyan gondolati kapcsolat jöhet létre, amikor egymás mondatait be tudjuk fejezni és a lelkünkben mégérzünk bármit, amit a másik, távolságtól függetlenül.

Ha eljön az idő és egy számunkra ideális Társsal találkozunk, az  az ismerősség érzését adja, a beszélgetések egyre csak mélyülnek, kiteljesednek, a kapcsolat már az elejétől jelen van. Sokszor ezek a találkozások furcsa körülmények között jönnek létre.  Van, amikor elénk teszik már évekkel előbb a párkapcsolat lehetőségét, de valamiért mégsem jön létre a megismerés, talán mert nem voltunk még készen rá. Ismertem olyan párokat, akik évekig egy baráti társaságba jártak, találkoztak is és évek múlva alkottak egy párt. Fejlődniük, tapasztalnunk kellett még. A férfinak el kellett fogadnia, hogy annak ellenére, hogy sokkal idősebb a hölgynél, mégis lehetnek együtt boldogok. Aztán egyszer csak megtörtént a csoda és megjelent az őszinte elfogadás, a szeretet, ami minden gátat elsöpör.

Mindenkit arra bíztatok, hogy éljen tiszta életet, élvezze minden adományát a sorsának! A jó zene, az igazi Barátok, a természet szépségei, az utazás, a háziállataink önzetlen szeretete, a finom ételek, a sport, a hobby által adott öröm, egy jó beszélgetés mind hozzájárul ahhoz, hogy  a boldogsághoz közel kerüljünk és bevonzzuk azt a kapcsolatot, ahol kiteljesedhetünk.

Ne várjunk tétlenül, hanem tegyünk érte, vegyük észre a szépet és a jót, mert bizony a mindennapokban számtalan csoda vár ránk. Egy csodás napfelkelte, a fűszálak hegyén a harmatcseppek csillogása, egy mozdulatlan tó víztükre, egy őszinte mosoly nagy érték, ha észre tudjuk venni. Amikor ezekben tudunk gyönyörködni, akkor már közel az  a Társ, akivel ezeken az élményeken osztozni is tudunk.

Boldogságot Mindenkinek! :)

Keresse természetgyógyászát Szombathelyen!



Hozzászólások

Még nem szólt hozzá senki!


Hozzászólok


* A kiemelt mezők kitöltése kötelező!











« Vissza az előző oldalra!

Elérhetőségek

Karakó István Természetgyógyász

9700 Szombathely,

Telefon: +36-20/344-7150
Karakó István Természetgyógyász - Magyar