A Társról.

Hiszem, hogy kizárólag két elégedett, önmagában egyensúlyban, harmóniában lévő ember képes boldog kapcsolatban élni.

Az embernek szüksége van Társra, de nem minden áron. A lelki egység és a teljesség eléréséhez egy igazi , őszinte Társ nagyban képes hozzájárulni. A NŐ befogadási képessége a férfi által biztosított szeretettől és az átadott energia minőségétől és a saját szabad akaratától is függ. A férfi teremtő ereje megsokszorozódik akkor amikor érzelmi biztonságban érzi magát és az elfogadás, megbecsülés, kölcsönös tisztelet , SZERETET része a kapcsolatnak, amiben él.

A mai kor embere sajnos számtalan esetben önmagát feladva, előnytelen kompromisszumok árán létesít és tart fenn kapcsolatot választottjával, ami később egy vagyon és érdek közösséggé silányulhat. A gyermekvállalás és a sok esetben hitellel terhelt ingatlan megtartása taposómalomba "kényszeríti" a kapcsolat résztvevőit. majd szépen lassan a napi rutin, a monoton egymás melltt élés társas magánnyá válik... Innen már csak egy lépés a hűtlenség és akár a gyengébb személyiségűek számára a szevedélybetegség különböző formája vagy akár a teljes elszigetelődés (Internet, televízió...egyéb függőségek).

Egy kapcsolat érzelmi minősége nagy mértékben kihat a fizikai egészségre és a teljesítőképességre, a fizikai test rezgésszintjére. Öleléssel, összebújással, símogatással, gyengéd masszíozással gyógyítani lehet, de ha ennek a tartós hiánya áll fent, akkor az immunrendszer felborulhat és akár autoimmun vagy rákos folyamatok is beindulhatnak. A sok elfojtott érzelem, lelki sérülés a tudat alattiban dolgozik tovább és alattomosan gyártja a tüneteket. Van akinél bizonyos idő múlva depressziót vagy éppen agressziót vált ki a sok kezeletlen belső feszültség. Fizikai síkon gyengül  a vese energia rendszere, így lecsökken az életenergia szint és az életöröm, az élni akarás szintje. A haragtól a máj működése szenved hiányt, a szív, mint érzelmi központ is feladja sok év után (ritmuszavar, aorta problémák,stb.). Ugyanakkor az érzékszervek is károsodnak, hiszen nem szívesen látjuk, halljuk az életünkbe zajló eseményeket...

Egyszóval a Társ mindíg olyan, amilyent mi azt hisszük, hogy érdemlünk és mivel tükörként működik, így megmutatja, hogy kik vagyunk valójában és min kell még dolgoznunk, hol kell még jobbá válnunk. Türelmet és alázatot tanít, feltárja  a hibáinkat, segít, támogat, jelen van, szeret. A viták, amik egy kapcsolatban felmerülnek kizárólag fejleszthetnek egy kapcsolatot, mivel ha megbeszélik a felek, akkor erősödik a kötés és az összetartozás érzése. Ellenkező esetben a sebek ott maradnak és a személyes sértettség állapota megmarad, ami hosszú idő utáni elfojtás, halmozódás esetén az érzelmi kiüresedést idézi elő.

Soha nem a Társunk a hibás, hanem a mi viszonyulásunk az adott helyzethez, az első lépés mindíg az önvizsgálat kell, hogy legyen. Hiszen mi tettük lehetővé az adott helyzet létrejöttét és akítv szereplő is vagyunk, voltunk. Amenyiben fejlődni szeretnénk, akkor tudatosítsuk magunkban, hogy megtettünk e mindent azért, hogy a mindkét fél számára megfelelő megoldás megszülessen.

Amennyiben nem, akkor törekedjünk rá és kellő alázattal, akár bocsánatkéréssel, hogy szeretettel oldódjon meg a probléma, konfliktus. Amennyiben igen, akkor két út van. Szeretettel elengedjük a problémát és ne éljük meg személyünket érintő sértésként és fogadjuk el, hogy bizony nem mindíg úgy alakul minden, ahogy az szeretnénk. Tartósan fennálló diszharmónia és állandó céltalan viták, elvárások, érzelmi kitörések esetén pedig mérlegelük, hogy az adott kapcsolat a fejlődésünket szolgálja e vagy már hátráltat. Dönthetünk a változtatásról, de egyet fogadjunk el. Miattunk senki sem képes változni, kizáróag önmagáért cselekszi meg, saját  meggyőződésből, ha úgy dönt.

Egy kapcsolatból kizárólag szeretettel és megbocsátással szabad kilépni, mert ha nem így teszünk, akkor a következő kapcsolatunkba örökíthetjük át az addig fel nem dolgozott érzelmi mintáinkat, játszmáinkat, sérüléseinket. Engedjük el azt, ami már nem szolgál minket. Éljük meg a kapott tanításokat, tapasztalatokat, köszönjük meg a tanítást és lépjünk tovább, mert mindig jobb jön!

Egy megnyugtató gondolatom viszont van mindenki számára. Amennyiben a lélektársára talál valaki, akkor minden meglepően ismerős lész és akadálytalanul haladhatnak az Úton. Ugynakkor hitem szerint egy kapcsolat kizárólag addig tart, amíg az alap értékrend azonos és a fejlődési sebesség hasonló. Az érdeklődési kör, izlés különbsége semit sem befolyásol...A minőségi párkapcsolatban nem a függőség kialakítása, hanem egymás erősítése a cél. Egymást bíztatva repülni...

Higgyük el, hogy valahol a világunkban ott a Társunk, de fel kell nőnünk ahhoz, hogy egy igazán értékes kapcsolatot ápolhassunk Vele.

Türelem, elfogadás...hit és bizalom!

Keresse természetgyógyászát Szombathelyen!