A negatív erők munkája életünkben.

Sokakkal előfordult már, hogy egyre gyorsuló negatív spirálba került és először a csak apró problémái elkezdtek egyre nagyobbá nőni és elhatalmasodott az életén a káosz. Felborult a nyugalom és a béke, emberi kapcsolatai sérültek vagy szűntek meg, esetleg balesetet szenvedett,  kellemetlen, megalázó helyzetbe hozta magát mások előtt az alkohol, drog hatására, (előtör az ego és az elfojtott negatív tulajdonságok, állati ösztönök-a mások oldal) stb. Mi történik ilyenkor?

Képesek vagyunk behívni a jót és a "rosszat" is az életünkbe, mi döntünk, hogy mit szeretnénk kapni.

Amikor az ego ha uralmat kap, akkor minden felelősséget másokra akar hárítani, a saját tetteit, érintettségét elhárítja, elutasítja az önvizsgálatot és minden erejével a félelmeket, a haragot és a saját uralmát erősíti. Sőt, ez egyeseknél odáig is fajulhat (ltapasztaltam ilyet), hogy már a tetteket tényeket is tagadja , nem akar róluk tudomást venni, próbálja meg nem történtté tenni.. Ennek az eredménye a belső elszigeteltség és a kitaszítottság érzése, ezt általában a nélkülözhetetlenség és a fontosság érzésével pórbálja az illető kompenzálni és megpróbál úgy cselekedni, hogy sokan figyeljenek rá és a középpontba kerüljön, dícséretet, elismerést kapjon.

Persze mindez az érzés csak a felszínig hatol csak, mert belül  a bűntudat és a lelkiismeretfurdalás dolgozik és a belső elégedetlenség. Így az illető igazi énjét utasítja el és egyre mélyebbre kerül. Az ilyen emberek kapcsolatfüggésre hajlamosak, nem tudnak egyedül lenni és görcsösen kapaszkodnak az emberek egyre nagyobb csoportjába. Próbálnak sok ember életére hatást gyakorlni, görcsösen "segítve" kimozdítani őket, sokszor nem arra, amerre menniük kellene. Ezzel sok ember energiáját maguk felé irányítják és még nagyobb lesz bennük a zavar. Hiányzik a felelősség érzete és a következetes lépések, a mások számára fontos érzelmi biztonság érzésének megteremtése.

A szeretet nem kierőszakolható, a figyelem viszont megkapható átmenetileg, de a továbblépésnek, fejlődésnek nem ez a kulcsa véleményem szerint. A nehezebbik úton haladni nem könnyű, mert fájdalmas elengedéseket kell hozzá megtapasztalni. Az önszeretet hiányában másokat sem tudunk szeretni és elfogadni.

Az ego egyetlen nagy ellensége a CSEND. Saját magunk vizsgálata és építése az egyedüllét során történik és az ott megélt tapasztalatok segítségével a társas és párkapcsolatunkat is jobbá, teljesebbé tudjuk tenni, ha valóban úgy döntünk.

Fontos tisztázni magunkban és elfogadni, hogy jelenleg nem jó irányba megyünk, letértünk az útról. Ez az első lépés, amíg nem történik meg, addig az ego , a hamis énünk uralkodik felettünk. Ezt követően pedig dönteni, kijelölni a célt és tudatos lépéseket tenni önmagunk boldogságáért. A segítők is megjelennek ehhez a nehéz feladathoz, mert jobb ha tudjuk, hogy nehéz lesz . Nem külső energia, párkapcsolat, közösség fogja tudni az erőt adni a változáshoz, hanem belülről fog fakadni, ha bevállaljuk a rögös utat. Majd ezt követően érkezik meg majd a tiszta döntés, hogy kivel, merre tovább...

Amikor úgy érezzük, hogy nem vagyunk önmagunk egy helyzetben, kapcsolatban, akkor ne a másikat hibáztassunk, hanem értékeljük ki a tetteinket és azok következményét, mert könnyen lehet, hogy mi idéztünk elő olyan érzéseket a másikakban, hogy annak a keserű piruláját kell lenyelnünk.

Célszerű felismerni, hogy nem jó az irány, mert sok ember megsérülhet a környezetünkben, hiszen ők nem tudják mi zajlik bennünk és amíg nincs meg az egyensúly, addig nem tisztulnak le az érzéseink sem és nem látjuk tisztán mi a legjobb nekünk.

Bocsássunk meg magunknak, szeressük magunkat, és ha szüséges, legyünk egyedül a lelkünkkel és égi segítőinkkel és kérjük őket, hogy álljanak mellénk, segíteni fog (nak).

Erőt, kitartást kívánok a lépésekhez!