A lélektársi kapcsolatról.

Minden leszületésünkkor számos ember segíti utunkat, van, akivel kellemes, de másokkal negatív élmények kötnek össze. A lélektársak az előbbieket hordozzák, lehetnek rokonok,  barátok, szülők, vagy a párunk is akár.

Honnan ismerjük meg a lélektársakat? Onnan, hogy mintha a másik felünk lenne, mintha mindig ismertük volna, mindenben érti, érzi a gondolatunkat, viselkedésünket és teljesen átérzi a kimondott szavaink tartalmát. Általában a szenvedély csak később alakul kis állandóan erősödik.

Még véletlenül sem alakulhat ki vele vita vagy komoly konfliktus, olyan, ami elmérgesedhetne. A megértés, a teljes elfogadás és a bizalom az, amit képvisel a kapcsolatban. A sok előző életes pozitív  élmény erős kapocs, ami semmi sem nem tud elszakadni, sőt, ha úgy döntünk, hogy újra leszületünk, akkor ez a csodálatos viszony bármeddig folytatódhat, erősödhet teljesedhet.

Amikor ezt felismerjük, akkor megnyugszunk, mert érzelmi biztonságban érezzük magunkat és kényelmes minden együtt töltött perc. Igazából soha nem érezzük, hogy eltávolodna tőlünk, mert mindig ott van a háttérben és vigyáz ránk, érzi a lelkünk rezdülését és jótékonyan támogat érdek és a viszonzás igénye nélkül. Becsüljük meg az ilyen Társat ,ha az derül ki, hogy párként rendeli mellénk a sors, akkor biztosak lehetünk benne, hogy csodás, teljes élményeink lehetnek vele, általa…

Egy ideális párkapcsolatban harmónia van, akkor ott nem tud kialakulni rivalizálás és tartós harc , felesleges elvárás, főleg a hazugságnak, hűtlenségnek nincs helye. A felmerült nézeteltésérek megbeszélése rövid és szerettetel teli. Minden lélektársi kapcsolat az együttműködésen múlik, a harmónia pedig nem a másiktól függ hanem önmagunktól és a hozzáállásunktól. A lélektársunkkal harmónikus és békés a viszony és az együttlét olyan, mint a víz folyása, lágy, észrevétlen és parttalan.

Az égieknek hála magam is ráleltem egy lélektársra.