Ide kapcsolható az egyik írásom is.

Miről is van szó? Ha fizikai oldalról vizsgáljuk,akkor egy általában hirtelen kialakuló tünetcsoport, ám ha lelki oldalról közelítjük meg, akkor egy lassú folyamat erőteljes, végső jelzéseként találkozunk vele.

Sokan "beleszorulnak a múltjukba" és a megélt párkapcsolati és egyéb kudarcaikon merengenek, esetleg valaki vagy valami elvesztése okán borul fel a belső egyensúlyuk . Egyes emberek képesek akár még évtizedeken túl is az önsajnálatba merülve, a pozitív élményeket kerülve megkeseredni. Elérve azt, hogy akár az önmaguknak beadott inzulin injekciók kapcsán sajnálatot és együttérzést, figyelmet begyűjtve tovább maradjanak az egyre mélyülő érzelmi mocsárban. Ami ugyan meleg, de egyre mélyül és végül elmerülhetnek benne végleg. A tünetek fokozatosan súlyosbodnak, így adnak esélyt egyre komolyabb jelek formájában arra, hogy lépni, változtatni kell.

Az önszeretetet az önmagunkra figyelést nem pótolja az inzulin injekció és a gyógyszer, diéta sem. Ennek számos kellemes formája adott, ha nyitunk a világra és megfelelő szakembert keresünk...