Féltés vagy féltékenység?

Véleményem szerint a féltékenység egy rossz minta,amit hozunk magunkkal. Több oka is lehet, az egyik a hibás önértékelésünk. Mire is gondolok? Amikor nem érezzük magunkat elég jónak, szerethetőnek vagy értékesnek, esetleg a párkapcsolatunkban, hasonlóan a gyermekkorunkhoz nem kapjuk meg a megbecsülést és az elismerést, akkor ez az érzelmi "csomag" könnyen alakul át féltékenységgé. Erre még ráadásként jöhet az, ha már néhány kapcsolatunkban esetleg az aktuális párunk hibát követett el és megcsalt minket vagy kacér, kihívó módon viselkedett másokkal. Valamint az is, hogy a szüleink, roknaink életében már látuk ezt az érzelmi problémát a gyakorlatban megnyilvánulni.

Mindezek ellenére érdemes tudatosítani magunkban néhány dolgot. értékesek és szerethetők vagyunk! Él a földön olyan ember,aki párként elfogad majd minket úgy, ahogy vagyunk és elismer, szeret minden hibánk ellenére és segít jobbá válni. Ergo, nem kell mindenáron a kapcsolatunkban benne maradnunk, ha nem vagyunk boldogok.

Ugyanakkor senkitől nem várhatjuk el, hogy miattunk változzon, ha ő nem szeretne a saját érdekében egy ilyen viselkedésformától megválni. Mivel senkit és semmit alapvetően nem birtokolhatunk-beleértve az érzéseket és a párunkat is, így minden számunkra negaítv élményt fel kell fognunk hasznos tapasztalatként és hálásnak kell lennünk érte, mert tanulhatunk, fejlődhetünk általuk. Hiába hibáztatjuk a másik felet, először magunkba nézzünk-ő mindaddig tud fájdalmat okozni nekünk, amíg mi másképp nem döntünk.

Ahány ember annyi féle reakció. Van,aki dühös, agresszív, haragos ha nem az elvárásainak megfelelően viselkedik a párja, van, aki csalódott és szorong, mert fél az újabb változástól.

Általában nem tudatosan cselekszik a párunk, hanem egyszerűen erre képes és nincs még meg a kellő tapasztalata, vagy ha meg is van, akkor nem tanult az eddigiekből. Lehetséges, hogy az általunk kezdeményezett lépés esetleg szakítás fogja őt elgondolkodtatni. A másik út lehet az, hogy tartósan hagyjuk magunkat egy megalázó kapcsolatban létezni, aminek lelki sérülések és fizikai síkon betegségek lesznek a következményei miután az immunrendszerünk szépen lassan legyengül.

Bizalom és őszinteség nélkül nincs működő kapcsolat.

Dönthetünk úgy, hogy határokat jelölünk ki, amiket megbeszélünk vagy egyszerűen közlünk, de drasztikusabb lépéseket is tehetünk és tovább is léphetünk. A változás mindíg jobbat hoz, ha hiszünk benne. Mivel nem birtokolhatunk senkit, így el sem veszíthetjük, viszont a tapasztalatokat megszerezhetjük az életünk párkapcsolati szereplőinek segítségével és ideális esetben megérkezik az a személy,akivel e földi életünkben boldogan, teljes életet élhetünk.

Egy biztos, önmagunk tisztelete és szeretete alapvetően fontos a boldogságunk eléréséhez.