Az igazán nagy döntések előtt…
2014. szeptember 18., 08:52Önmagunk mélységeinek, ragaszkodásainak, félelmeinek megismerése egy igaz pokol mindaddig, amíg el nem jön a döntés és a megszabadulás. A múltat és az általunk szeretett személyeket akaratunk ellenére elengedni szinte lehetetlennek tűnő, lassú folyamat.
Minden az eddigi életünkben lezajlott, kialakult és fennálló kapcsolatunk kihat a döntésekre. Illúziókat gyártunk, személyekhez kötődünk, akiket sokszor nagyrészt csak felruházunk képességekkel, személyiségjegyekkel, olyanokkal, amikkel nem vagy csak részben rendelkeznek Szörnyű kálvária ez, mert elengedni nagyon nehéz, kell hozzá az elfogadás és az egyedüllét, ami egy igazi erőpróba, nem beszélve az éjszakák gyötrelmeiről. Újra kell értékelni mindent magunkban és meg kell értenünk, hogy sokszor az előző életes kötések és az ez életbeli gyermekkori és más életszakaszokban megélt érzelmi élmények ködében botorlálunk bizonytalan léptekkel.
Azt sem árt tudni, hogy sokan nem hajlandóak azonos sebességgel fejlődni és hiába nyújtjuk a kezünket, ők nemet fognak mondani és inkább kivárnak, aminek egy következménye van csak az elszakadás.
Meg kell állnunk és át kell engednünk magunkon a fájdalmat a kétségbeesést, szabad folyást kell engednünk a könnyeknek, de végig kell csinálnunk egyedül. EZ A JELEN, A PILLANAT! Ami elől nem lehet tovább futni, mert itt és most kell megadni magunkat...Az átélt fájdalmakat elmondani nem lehet, meg kell élni a fejlődés érdekében. A mai világban viszont csak kevesen tudják mi a szellemi szinteken való küzdés, de kívánom, hogy minél többen lépjenek ki a lárvabőrből...
Készüljünk fel az ego hatamas ellenállására, ami harag, düh, depresszió, hárítás, elkerülés, eltávolodás, menekülés és egyéb zavaró érzelmek generálásával védekezik, de a végérvényes döntésünk legyőzi.
A személy (ek) akihez kötődünk, érte és a döntéseiért nem lehetünk felelősek, mert a hozzánk fűződő viszonya és döntései kizárólag rajta múlnak. Kevesen, nagyon kevesen vállalják a szenvedést az önigazolás, hibáztatás, félelmek helyett , sokkal könnyebben hagynak veszni egy emberi kapcsolatot, helyzetet és a jövő ígéretét, mint hogy alázattal, fejet hajtva a nagy erők akarata előtt elmerüljenek önmagunkban. Az idő múlásával lazulnak a kapcsolatok és már csak akkor derül ki, hogy mi veszett el, amikor az már nincs. Van egy mondás:" Értékeld azt, ami van, mert megtanít az élet arra, hogy értékeld arra , ami volt."
Segítőink vannak, lesznek és van, amikor átmenetileg segíteni tudnak kisímítani a háborgó lelki hullámainkat, de minden körülmények között, amikor a döntéseket hozzuk egyedül maradunk a sötétben minden bizonytalanságunkkal és félelmünkkel. Ott derül ki, hogy mit őrizgettünk eddig magunkban, milyen falakat építettünk és mik azok a gátak, amik fékeznek a haladásban. Senki ne tudja és nem is érezheti azt,mai bennünk zajlik, és a kedvünkért nem is változik meg senkinek a személyisége hozzáállása. Sokan a tudatosságot, annak jeleit és a változást, ami bennünk zajlik furcsának tartják és keverik a zárkózottsággal, pedig a belső munkához idő kell magunkra és ettől csak jobbá, teljesebbé válunk. Aki szeretettel elfogad minket és támogat-ő az,akire vigyáznunk kell. A másoktól érkező, negatív véleményeket elvárásokat rázzuk le magunkról és járjuk az utunkat, aki jön velünk rá számíthatunk.
Amikor a mások által generált, kipárnázott, védelembe, illúzióba menekülünk, akkor nem teszünk mást, mint külső energiától várjuk a megváltást, ami nemhogy megoldást nem jelent, de tovább süllyedünk...
A folyamatban lágyulunk, befogadóvá válunk, erősödik a hitünk és a szeretetünk önmagunk felé is sugárzik, csökkenek az előítéleteink és a félemeinkhez való ragaszkodásunk. A cél, hogy ne függjünk senkitől, kapcsolattól, körülményektől, mert a boldogság lényege ez. Miután elindultunk, akkor már nem lesz megállás, csak az első döntés a nehéz. Az önsajnálatból való szabadulás hatalmas erőt fog adni.
Minden esetben a könnyebbik út lesz a nehezebb, a fejlődést nem lehet elkerülni, mert a túloldal türelme is elfogy és érkezik a lecke, amit fel kell tudni mondani. A Bukott vizsga nagyon fog fájni...
Végezetül egy kártyám a napokból, ami a hitvallásomat tükrözi.
ZEN TAROT: Nagy Arkanum |
IV. A lázadó |
A kártyán látható erőteljes, ellentmondást nem tűrő alak nyilvánvalóan ura saját sorsának. Vállán ott a Nap jele, és a fáklya, amit jobb kezében tart, az ő saját, nehezen kivívott igazságának fényét jelképezi. Akár gazdag, akár szegény, a Lázadó valójában egy császár, hiszen szétszakította a társadalmi vélemények és beidegződések láncait, melyek elfojtáson alapulnak. Úgy formálta magát, hogy a szivárvány minden színét magához ölelte, s tudattalan múltjának sötét és alaktalan gyökereiből felemelkedve szárnyakat növesztett, hogy az ég felé repülhessen. Már létezésének minősége is lázadó - nem azért, mert valami vagy valaki ellen harcol, hanem mert felfedezte önnön igazi természetét, és eldöntötte, hogy ezentúl aszerint fog élni. Spirituális állata a sas - az ég és föld közötti hírnök. |
|
"A társadalom fél, nagyon fél azoktól, akik ismerik önmagukat. Nekik ugyanis van egyfajta hatalmuk, egyfajta aurájuk és vonzerejük, azaz karizmájuk, ami képes a fiatal, még életteli embereket kiemelni a hagyományos rabságból...
|
« Vissza az előző oldalra!
Elérhetőségek
Karakó István Természetgyógyász
9700 Szombathely,Telefon:
+36300184442
E-mail:
pszichotronikamagyarorszag@gmail.com