Az elvárások és a szexualitás.

A lelki egyensúlyunk rendkívül lalbilis és sok belső munkát igényel a fenntartása. A természeti népeknél a szexualitás az érési és személyiség fejlődési folyamat része, a mindennapokban sem tulajdonítanak neki nagy jelentőséget, nem tartoznak hozzá tabuk, tiltások. Látva, tapasztalva, a szülőkön és a nagytapasztalatú bölcseken keresztül tanulnak a fiatalok. "Fejlett" társadalmunkban gátlások, negatív gondolatok és a prűd szemlélet, a szexuális kultúra hiánya nagyon nehézzé teszi ennek megélését. A szexualitásunk önmagunk kifejezésének és megélésnek legősibb formája.

A mai fiatalok élete még nehezebb, mert a számtalan inger, a rengeteg a hormonrendszerükre ható élelmiszer adalék és a sérült szülői minták, az Internet és a pornográfia szoros kapcsolata hatalmas zavart kelt. NIncsen meg sok esetben a pozitív szülői példa vagy ha van is, akkor az hibás vagy sérült. Hiányzik az érzelmek erősítésének egyik alapja az ölelés. A férfi és a női szerepek felborultak, a férfiak lágyulnak, nőiesednek, a nők egy része vezetői, irányítói szerepre tör, teljes önállóságot, függetlenséget harcol ki magának az emancipáció jegyében. A család, mint legfontosabb egység szinte megszűnik. Lássuk be, nem sok jóval kecsegtet ez a folyamat.

Még az állatvilágban is erősítik a társas kapcsolatot az élőlények, egymáshoz bújással, egymás tisztogatásával és a testi közelséggel, Felszínes társadalmunkban, emberi kapcsolatainkban jellemzően az ösztönök szintjére süllyedtek sokan és az érzelmek megélése, kiteljesítése helyett a saját sekélyes örömszerzésének eszközeként élnek szexuális életet. A Tao és a Tantra (két keleti filozófia) tanításai a férfi és a női minőségeket energetikalilag is megkülönbözteti. A NŐ a befogadó, a meleg, puha, lágy, a tűz őrzője, A férfi az adó, az erő és stabilitás. A nő a férfin és az orgazmuson és a férfin keresztül fogadja be a teremtő, univerzum energiáját, ami táplálja őt. Ez a kultúrális rendszer a tiszteleten és az egységen, egyensúlyon alapul. Egyik oldal sem egész a másik nélkül és mindkettőben megtalálható a másik.

Hitem szerint a férfinak nem a saját örömérzésére kell koncentrálnia, hanem partnerének kell átadnia azt az energiát, amit ő be tud fogadni, ami őt táplálja, így az energia áramlásban marad és visszatér, harmonizál.

A gyermekkori tiltások, a  szülők által meg nem adott szeretet, biztonság később a párkapcsolatunkban jelentkezik mint érzelmi sérülés és blokk. Ezek következménye lehet tartós fennállás esetén az impotencia és az orgazmus megélésnek képtelensége. Az elvárások nagy részét magunk tesszük teherként magunkra két romboló érzelem által. Ezek a bűntudat és a félelem. Ezek  és a hozájuk társított élmények idézik elő a fizikai tüneteket bennünk, rajtunk. Az ok a lélek sérüléseiben keresendők, ezek már csak következmények.

Mik lehetnek az okok, amiket érdemes megvizsgálnunk. Lehetséges, hogy öntudatlanul elutasítom a partneremet? Bűntudatot érzek a gondolataim vagy elkövetett tetteim okán? Elfojtott indulataim felszínre törnek szexualitás közben? Megjelennek fájdalmas vagy tiltó képek a gyermekkoromból vagy más kapcsolataimból, amik gátolnak? Teljesítménykényszert érzek a partneremmel kapcsolatosan? Férfiként a női oldalammal azonosítom magam? A szüleim által megfogalmazott elvek (vallás, monogámia) ellen vétek? Bizonytalan vagyok önmagamban, nem tartom magam elég jónak? Szeretem és tisztelem magam kellő képpen?

Célszerű nem megvárni a problémák konzerválódását, mert akkor mélyebben kell majd az oldásokat elvégezni. Egy biztos, hogy a kék pirula és az egyéb fizikai síkon ható eszközök nem jelentenek megoldást.

Az önvizsgálat és a döntések, a megoldás keresése önmagunkban, lelki segítők, módszerek bevonása viszont igen.

Felelősek vagyunk gyermekeink egészséges szexuális fejlődéséért és azért a közegért, amiben felnőnek.

Minden ember megérdemli a boldogságot, törekedjünk arra, hogy teljes életet élhessünk, szabaduljunk meg lelki terheinktől!