Az alázatról

Miért is fontos az alázat és mihez is kell elsősorban? Véleményem szerint semmilyen lényeges információt vagy energiát mindaddig nem tudunk befogadni, amíg nincs meg bennünk az alázat. Ez nem tanulható, de a spirituális fejlődés során kialakul, Van akinél egy komoly betegség, ágyhoz kötöttség, lelki trauma, magánéleti katasztrófa fejleszti ki. Általában ezek olyan helyzetek,ahol már csak a hitünk ad erőt és az ego már feladja. A természetközeli népeknél az alázat érzése természetes, hisz a természettől és azok adományaitól függnek, ha nem adják meg magukat a nagyhatalmú erőknek, akkor akár éhen is halhatnak.

A XXI. század földlakóinak nagy része azt hiszi, hogy uralkodhat a föld erőforrásai, élőlényei és a  természeti erők felett. Ez nyilvánvaló, hogy nem fenntartható  szemlélet, de amíg egy hurrikán el nem söpri a biztonságosnak vélt otthont vagy akár az árvíz el nem mossa egy élet munkáját addig nincs a gondolatiságban változás. Kérdés persze, hogy a trauma kiből mit hoz elő -aragot vagy alázatot.

A változás tanítást ad és a fejlődés lehetőségét hordozza magában. Viszont alázat nélkül lehetetlen tanulni, mert az ego dolga az, hogy bíráljon, kétlekedjen, véleményezzen a múlt tapasztalatai alapján. Amíg a hatalma nagy, addig olyan torz szűrőn áramlik az információ, amit kizárólag az elemző tudatunk, az elménk képes  befogadni. Ez a tanulási mód alkalmas ugyan lexikális információk tárolására , de a magasabb szintű tudás elsajátítására nem. A tudás és nem tudás között nem a diplomák száma  a különbség, hanem a tapasztalat és az emberi értékek mélységei.

Érdemes Nyírő József erdélyi író könyveit olvasni, szinte minden novellában jelen van egy nagyon komoly tanítás. A régmúlt gazdálkodó emberei minden téren részei voltak a természetnek, együtt éltek vele, függtek tőle és tisztelték is egyben. Az emberi kapcsolatokban is jelen volt az életút és élettapasztalat tisztelete és a szerénység. Ők sokkal tisztábban látták meg a lényeget és ritkán beszéltek viszont megtették azt,amire szükség volt. A kevesebb néha több...

A szerénység, alázat, tisztesség édestestvérek, ritka kincs az, ha valakiben ezek a tulajdonságok jelen vannak. Szerencsémre több értékes embertől tanulhatok ezen a téren is.

Hitem szerint a földi élet kizárólag akkor lesz fenntartható, ha az emberek nagy többségében jelen lesz az alázat és az elfogadás.