A segítésről..

Hitem szerint azért születtünk le a földre, hogy embertársainkat segítsünk. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden embernek az életébe avatkozzunk be vagy ajánljuk fel a segítségünket, csupán annyit, hogy amikor egy rászoruló kér minket, akkor áljunk mellé. Természetesen ha egy idős ember nehéz csomagjait átvesszük és átsegítjük őt  az úttesten az nem öncélú cselekedet, de ennél mélyebben nem ajánlatos senki életébe  beavatkozni.

A túlzott segíteni akarás egyfajta "bűn" és veszélyes is, mert így olyan emberi és szellemi energiákat is vonzunk az életünkbe, amik minket fognak gyengíteni energetikailag is. Általában aki kapcsolatfüggőségben szenved és a saját életét nem tudja irányítani azoknál fordul elő az ilyen cselekedet. Az önszeretet hiánya miatt kívülről várja az elismerést és egy érzelmi függőséget, hálát, figyelmet akar a maga módján kierőszakolni. Ugyanakkor neki lenne a legnagyobb szüksége segítségre, de ezt ők sok esetben nem látják be.

Amikor valaki megérzi és tudatosul benne, hogy segítőként szeretne élni és gondolkodni, akkor általában valamilyen lehetőség fomájában mutatnak erre rá az égiek. Tanfolyam, iskola, munkahely formájában érkezik az útmutatás, aminek segítségével többet tudhat meg önmagáról az illető és bizonyos mértékben képességekhez is juthat így. A tanulmányok csak egyfajta alapot adnak, de a személyes megérzés, tapasztalat sok év alatt kifejleszti a megértést, empátiát és sok más fontos érzést.

Aki nyújtja  a kezét, annak meg kell fogni, de ha elengedi, akkor hagyni kell, hogy  a saját útját járja, mert bizony fájdalmas tapasztalatok nélkül nem fog visszatalálni az útra. Erőn felül nem szabad segíteni senkinek, ilyen például az anyagi kölcsön is, mert ezzel a teremtés képességétől és a belső erő megélésétől vesszük el a lehetőséget és így nem alakul ki az önbecsülés. A keserű mélységeket mindenkinek meg kell járnia ahhoz, hogy tudjon különbségeket tenni és dönthessen az életéről.

A segítő addig felel, amíg útmutatást ad, az, hogy ki mennyire fogadja meg a tanácsot, javaslatot, az már nem az ő felelőssége. A szeretet és együttérzés alapvetően meg kell, hogy jelenjen az életünkben ahoz, hogy másoknak utat tudjunk mutatni, de ne feledjük el, hogy nem várhatunk el cserébe semmit, még azt sem, hogy megfogadják tanácsainkat. Minden embertársunknak szabad akarata van és dönthet a sorsáról túlünk függetlenül. Aki feladja, annak mindíg oka van, nincs még meg a szükséges tapasztalata és a hite a fejlődéshez, ehhez kellenek megélés szintjén a fájdalmak, amik előre visznek mindenkit.

Van, akinek egy jó szó kell csak, de előfordul olyan is, akit éveken keresztül kísérünk, mindegyik egyformán fontos küldetés, mindenkinek másra van szüksége.

Általában mindig olyan élményekkel találkozunk, amiket mi is megéltünk, az egyik ember hozza  a másik válaszait általában. Amennyiben valóban alázattal, figyelemmel, odaadással végezzük ezt a feladatot, akkor meglátjuk az összefüggéseket és képesek leszünk tanulva tanítani másokat. Fontos, hogy az egonk ne erősödjön, mert nem vagyunk mindenhatók és nélkülözhetelenek sem, maradjunk a helyünkön. Nem leszünk különbek attól, hogy segítővé válunk, sőt annál több alázat és szerénység kell minél nagyobb feladatot kapunk. Kötelességünk a testünk, lelkünk, gondolataink tisztán tartása és a folyamatos tanulás, fejlődés annak érdekében, hogy szolgálni tudjunk. Magunkért legalább annyit kell tennünk, mint másokért. Egészséges élet, táplálkozás, kapcsolat a természettel, sport és szellemi munka, ezek alapvetőek az egyensúly fenntartásához.

A hálát, szeretetet fogadjuk el jószívvel és épüljünk általa, hogy még többet tudjunk adni másoknak!

Keresse természetgyógyászát Szombathelyen!