A megfelelésről

A megfelelési kényszer önmagunk elvesztésének egyik kiváltó oka lehet. A környezetünk szereplői és a körülményeink arra tanítanak minket, hogy talpon maradjunk és járjuk a saját utunkat. Gátakat szabnak, számunkra nem megfelelő reakcióikkal megbántanak minket, visszajelzéseket küldenek tetteinkről, viselkedésünkről. Mi pedig eldönthetjük, hogy ezek alapján a jövőben hogyan fogunk egyes helyzetekben reagálni. Mindenki az egyéni mintái és múltbeli történései alapján próbál.

Dönthetünk úgy, hogy bizonyos helyzeteket, embereket elkerülünk, de úgy is, hogy változtatunk a hozzáállásunkon. Ezzel mindaddig nincs probléma, amíg önmagunkat, az igazi énünket fel nem adjuk és ránk nézve építő hatással van a változás. Hol is húzódik az a bűvös határvonal, ahol még nem sérül a személyiségünk?

Sokszor már a kisgyermekkorban a sok tiltás és szídás okán kifejlesztünk eszközöket a fájdalmas következmények elkerülésére. Ilyenek az elhallgatás, elkerülés, hazúgság, a valós információk ferdítése, stb. Ez észrevétlenül átöröklődhet a felnőttkori énünkbe és ott konzerválódhat. Számunkra már fel sem tűnik, de ott van, sokszor a kiváltó ok, személy, helyzet már nincs is a jelenben.

Van, aki annyira eltávolodik a gyermekori mintától, hogy már senkinek és semminek sem akar engedelmeskedni, ilyen erővel taszítják a megélt élmények.

Amennyiben a tiszta szándék vezet minket, akkor ki kell állnunk önmagunkért és a jogainkért. Hiszen nálunk jobban senki sem tudja, hogy mi az,ami bánt minket. Akit a szeretet vezérel, az elfogadó és megértő. Azt se felejtsük el, hogy kellő tapasztalattal a birtokunkban annak leszünk a leginkább hálásak, aki a legtöbb fájdalmat okozta, mert ő tanított meg a legtöbb mindenre. Hiszen azért kapjuk embertársainkat és a konkfiktusokat, hogy megoldjuk őket és fejlődjünk.

Én a középutat javaslom egészségünk érdekében. Az elfojtások vérnyomás, vese és érrendszeri problémákat okozhatnak. Hiszem, hogy meg tudjuk találni azt a módszert, amivel a véleményünket képesek vagyunk érvényre juttatni úgy, hogy azt a környezetünk is be tudja fogadni.

A legfontosabb önmagunknak megfelelni, de fontos, hogy ezt ne keverjük össze az önzéssel, hanem az erkölcsi határokat tartsuk be.

Amint tisztába kerültünk a korlátainkkal és az erényeinkkel nincs szükségünk megfelelésre, mert aki szeret, az így fogad el és segít fejlődni, hiáinkat kijavítani.