A döntés energiája.

Egy alap igazság. Kizárólag a végérvényes, meggyőződésből meghozott döntés energiája indítja be a változást az életünkben.

Sokaknak az egyik legnehezebb feladat döntéseket hozni az életéről, saját magával kapcsolatosan. Miért is olyan nehéz ez?

A döntés választás és felelősség is egyben, hiszen egyértelmű következmények várhatók, de mindezek úgy érkeznek majd, hogy a kimenetelükkel, hatásukkal nem vagyunk tisztában. Így olyan érzésünk lehet, hogy a sötét mélységekbe ugrunk egy fejest. A jó hír, hogy valóban így van, mert ha az elemző elménkre hallgatnánk, akkor az idők végezetéig válogathatnánk az általa felkínált, de rendkívül korlátozott lehetőségekből. Az elme és az ego dolga, hogy  a múltban megélt tapasztalatok alapján felkínáljon lehetőségeket. Ezek nem valóságos alternatívák, de ő erre, ennyire képes. Ezeken túl jelennek meg a valódi irányok. Az ego a félemeket táplálja és meg akar védeni a csalódástól, a félelmeket erősíti bennünk. Mi döntjük el, hogy hallgatunk e rá vagy sem.

Az igazi énünk és a lelkünk-szellemünk már rég tudja a választ. Égi segítőink is küldik a sugallatokat, jeleket. Ha ezeket kérjük, akkor nagyon egyértelmű megerősítésket kaphatunk. Általában testi érzetek is társulnak a válaszokhoz , de van, amikor egy madár tolla, egy érme , zene vagy éppen egy újságcikk a válasz vagy a megerősítés. Amikor figyelünk a jelekre és értelmezzük azokat, akkor könnyedén haladhatunk az utunkkon, hiszen érezzük a támogatást.

Természetesen vannak karmikus (szinte kötelező) kapcsolatok, feladatok, amiket le kell tudnunk, de semmivel nem kell tovább maradnunk, mint amíg megtapasztaljuk a tanításokat és elvégezzük a szükséges belső munkákat, megköszönjük a tanítást, megbocsátunk magunknak és másoknak, majd tovább lépünk.

Az Isteni út akadálytalan és könnyedén járható. Amikor kellemetlen élethelyzetekkel, konfliktusokkal, állandóan akadályokkal találkozunk, kompromisszumok megkötésére, önmagunk feladására kényszerítjük magunkat, akkor az nem a mi utunk. Minden számunkra méltatlan helyzet és kapcsolat lassítja a fejlődésünket és az előre haladásunkat. Minden ember a saját életéért és a döntéseiért felelős kizárólag. A boldogság és a béke megtapasztalásához elengedések és döntések megélése vezet kizárólag.

Hitem szerint azok a közhelyek, hogy "ha meg van írva, akkor úgyis megtörténik...", "ha úgy kell lennie, akkor...", "eddig is volt valahogy" semmi másról, mint az elodázott döntésekről, félelmekről szólnak. Pozitív eredménye a várakozásnak, a lassan meghozott döntéseknek, a korlátozott fejlődésnek sohasem lesz. Viszont az életünk elhaladhat mellettünk, bár a tanulási folyamat így is lezajlik, kicsit fájdalmasabban (betegség, baleset is megjelenhet figyelmeztetésként), mint azt szeretnénk.

Teljes életet, boldog párkapcsolatot akkor kaphatunk kizárólag, ha önmagunkkal tisztában vagyunk, értékeinket, hibáinkat ismerjük és merünk dönteni, "kockáztatni".

Amikor érezzük, hogy mire vágyunk, mi vagy éppen ki vonz minket, akkor azt az áramlást hagyni kell, ne írjuk felül gondolattal. Cselekedjünk, építsük az utat abba az irányba, ami számunkra a boldogság ígéretetét tartogatja. Kellő áldozattal és őszinte szándékkal, szeretettel közelítve megkapjuk a lehetőséget. Ez akár életünk új korszaka , a lelki társunk megtalálása vagy akár egy csodás lehetőségként az életfeladatunk meglelése is lehet. Utazzunk életünk sodró folyójával, élvezzük azt, hogy vannak segítőink és higgyük el, hogy megérdemeljük a boldogságot! Ami már nem szolgál minket, azt engedjük el szeretettel, amire pedig szükségünk van, azt fogadjuk el. Ennyi az élet, ami maga a változás. Mi teremtük, belőlünk fakad és hozzánk tér vissza...

A döntéseink fejlesztik a belső erőt, a tartást és az önbecsülést. Csak az első komolyabb megy kicsit nehezebben. Egy embert a döntései és a tettei minősítenek, amik az életének minőségét alapvetően határozzák meg.

Szeressük magunkat és higgyünk a belső erőnkben! Ne várjunk túl sokáig, mert nagyon fájdalmas lehet az, amikor későn jövünk rá, hogy e földi életünk egyik legnagyobb lehetőségét szalasztottuk el.

"Bírd még egy picit. Néha csak elég türelmesnek kell lenni. Kivárni, megvárni, és nem elvárni. Szeretni, és nem abban kételkedni, hogy ami történik, az jó - nem lehet más. Aztán persze van, hogy valamiért még várni kell, valamiért még nincs itt az idő, pedig már ott van az orrod előtt. Érzed az illatát, látod a mosolyát, de tudod, hogy még ki kell tartanod egy picit. Ne kérdőjelezd meg, hogy miért, csak élj. Menj tovább magaddal, mosolyokkal kéz a kézben, nem feladva, harcolva, megküzdve minden egyes akadállyal, néha könnyekig hatódva földre zuhanni, sárba taszítva, csináld végig, mert majd ez hozza az életedbe. Nagy harcosoknak nagy harcos jár. Olyan, aki tudja, hogy milyen az, ha fáj, vagy ha az álmaidat éled. Csak vele mehet igazán, mással nem. De a harcosokat néha hagyni kell, hogy járják az útjukat, hogy kitapossák az ösvényt a saját útjukon."

Boldogságot Mindenkinek!

Keresse természetgyógyászát Szombathelyen!