Önmagunk felé...

Nehéz lenne ezt megoldani? Saját tapasztatodból mondom, hogy nem könnyű ám, ha szeretettel és nem valamiért, valakiért küzdve elhatározzuk magunkat, akkor menni fog.

Emberi kapcsolataink, a múltban megélt élmények, társas kapcsolatok kivétel nélkül nyomot hagynak a lelkünkben és a viselkedésünkben. Már kisgyermekként számtalan korláttal, akár fizikai és lelki terorral találkozhatunk, amik bizony mélyen tudnak beégni a lelkünkbe. Ám ha tudatosan dolgozunk rajtuk és akár bevonunk segítőket, akkor nagyon szépen tudunk haladni és ki tudjuk törölni ezek hatásait. A legrosszabb, ha kapcsolatainban ezekért a hibás mintákért kritikát vagy esetleg támadást kapunk, mert így ezek csak erősödnek, mélyülnek. Nem törnek ugyan a felszínre csak nagyon ritkán, de megjelennek néha egyes esetekben és konfliktust generálhatnak. Mi az , ami segíthet, hogy újra önmagunk lehessünk?

A legfontosabb lenne egy olyan Partner, pár (hiányában Barát(ok)), aki elfogad és őszintén szeret minket! Ő lesz majd a jutalom, mert a folyamat fordítva működik, először önmagunk és utána már megérkezik a Társ is hozzá. A módszerek közül az oldási technikák- családállítás, kineziológia és a pszichotronika, a 12 lépéses ego terápia lehet kiváló eszköz megfelelő szakember kezében, de a Barátokkal való mély, őszinte, feltáró beszélgetés sokat segíthet. A barátokat megkérdezve kiváló tükröt kaphatunk önmagunkról és így nagyon gyorsan leszünk képesek fejlődni, hibás reakcióinkon dolgozni, ha az egonkat nem hagyjuk érvényesülni és ellenállni. A legfontosabb a megfelelő közeg, ahol türelem és szeretet van valamint az egyedüllét, a csend.

Minden embernek vannak hibái, hiányosságai, ezért senki sem tehet szemrehányást a másiknak és elvárásokat sincs joga támasztani, viszont segíthet . Egy kellemes beszélgetés és a belátás, beismerés a legfontosabb első lépés lehet. Az ego nagy hatalommal bír, ha sokáig nem dolgozunk magunkon, bezár minket és függőségeket okoz, kizárólag az egyedüllét során tudjuk önmagunkat és a valódi érzéseinket igazán megismerni, mert ott kiderül, hogy milyen gondolatok laknak bennünk. Aki nem szeret egyedül, csendben lenni, ott komoly munkára van igény, de a szándék nélkül és a döntés hiányában nem lehet segíteni.

A kapcsolati függőségek olyan mértékűvé válhatnak, hogy teljes ürességet jelenthetnek az illető szívében, aki csak akkor érzi magát fontosnak, ha valakik állandóan pozitívan visszaigazolják, bármilyen áron ki akarja kényszeríteni a figyelmet, látványos cselekedetekkel, nagy értékű ajándékokkal, és egyéb anyagi természetű dolgokkal is. Mindeközben ő képtelen a szeretetre (önszeretet hiányában) és a boldogságra, bezárja önmagát. Sűrűn előfordul, hogy másokat és körülményeket hibáztat és nem képes konfliktusokat kezelni, vállalni tetteiért a felelősséget. Sokszor társul ehhez a viselkedéshez a túlzott segíteni akarás, mások életében való aktív részvétel és hatás gyakorlás. Veszélyes helyzet, mert ebből könnyen lehet, hogy egy torz saját világ, amit akár droggal feloldani, ilyenkor pedig meggondolatlan cselekedeteket követ és tovább fokozza a bűntudatát és rombolja önértékelését. A konfliktusokat nem oldja meg és nem dolgozza fel, a múltban él és egyfolytában menekül. Hová vezet ez? Pánik, önpusztítás a következmény és talán egyszer egy döntés a mélyreható változás megkezdéséről.

Amíg magunkat nem szeretjük, senki mást sem tudunk elfogadni és szeretni. A türelem megélése már csak a korona a viselkedésen, mert sokszor nem úgy történnek a dolgok, ahogy azt elvárjuk. Elvárás=csalódás. Szeretet = minden úgy van jól, ahogy van. Tehát, ha azzal vagyunk , akit valóban szeretünk, akkor örülönk a pillanatnak és boldogan segítünk neki, ha esetleg vannak olyan hibái, amivel látjuk, hogy dolgoznia kell. Támogatjuk, nem kritizáljuk, bántjuk, nem várunk el.

Saját magunk megismerése belülről induló folyamat és idő kell hozzá, amint elindul, akkor sok hasznos tapasztalásban lehet részünk. A gátlások levetkőzése gyorsan megy, ha azt határozzuk el és egyre több mosolyt fogunk megélni életünkben. Én például azt hittem nem szeretek, tudok táncolni, mosolyogni annyit már és felszabadultan nevetni de kiderült, hogy ez is csak egy belső gát volt sok más kudarcélményem okán, amit rossz helyre tároltam le. Rengeteg formája van az önkifejezésnek, keressük meg őket, hallgassunk a megérzéseinkre, figyeljük a jeleket és éljük meg őket. Fizikai síkon meg fog jelenni az öröm érzése, akár órákon belül. Vásároljunk magunknak tetsző ruhákat, kérjünk akár külső segítséget , de hallgassunk a lelkünkre. Nekem például a kislányom segít ebben.

A változásnak lesznek pozitív fizikai tünetei is, lazulnak az ízületeink, rugalmasabbak leszünk, rendeződik az anyagcserénk, nagyobb lesz a teljesítő képességünk, mélyebb levegőket tudunk veni, a testsúlyunk az ideálishoz közelít. Megszűnhetnek szorongások és az önbecsülésünk nő, sok kellemes visszajelzést kapunk a környezetünkből, mert megváltozik a rezgésszintünk, leválik a burok... Megbocsátóak leszünk és átértékelődnek bizonyos emberi kapcsolataink is.

Ne feledjük, hogy soha nem függünk kapcsolatoktól és nem mások által leszünk azok akik vagyunk, de segíthet a segítő támogatása azoknak, aki szeretnek. Főleg ha krízis helyzetben vagy esetleg egy kapcsolat megszűnése közben, után vagyunk. Viszont a lépéseket mi tesszük, a  döntéseket mi hozzuk.

Legyünk őszinték magunkhoz és éljünk a szívünk szerint, ne féljünk a bűntudattól, hagyjuk a múlt negatív élményeit, mert aki igazán szeret az megbocsát, de feltétlenül vállaljuk fel önmagunkat!

Töltsünk időt egyedül és megszólal a csend...