Beszélgetések, találkozások, válaszok...

Hiszem, hogy minden ember, aki az életünkben megjelenik akár rövid időre is, válaszokat hoz és tanít valamire. Figyeljünk nagyon oda, hogy kivel milyen körülmények között találkozunk  és akkor milyen élmények érnek minket. Mit követünk el vagy mit szenvedünk el, mert ha azok negatívak, akkor ne sok jóra számítsunk a későbbiekben sem. Ám ha sorsszerűnek tűnnek, akkor megnyílhatunk az illetőnek.

Napjainkban az utcán sétáló emberek el sem tudják képzelni, hogy beszélgetésbe elegyedjenek másokkal és kicsit közelebb kerüljenek a másikhoz. Furcsa egy világ ez...

Miért nem hagyjuk, hogy kapcsolat alakulhasson ki és a gondolatok kicserélődhessenek? Egyszerű az ok. Félünk, félünk attól, hogy kiadjuk magunkat, sebezhetővé válunk, a múltbeli csalódásokat kivetítjük az idegen arcokra és sétálunk tovább, Van, aki közönyös , van, aki viszonoz egy mosolyt, de szinte mindneki óvatos, tartózkodó és bizalmatlan.

Számtalan olyan találkozásom, beszélgetésem volt hétköznapi emberekkel, ami megváltoztatott bennem érzéseket, helyre tett dolgokat, megszüntetett előítéleteket. Volt, amikor egy hajléktalan fiú mellé ültem le a szombathelyi Fő téren és több órát beszélgettem vele nagyon érdekes témákról. Megnyílt, egyidő után nem félt és hihetetlen értékeket találtam meg benne, meglepett a tájékozottsága, világlátása. A szerénység az alázat és az elfogadás olyan mélyen ott volt benne, hogy azt elmondani sem tudom, hisz őt a nélkülözés és az élet viszontagsága tanították  meg erre.

Ma egy nagyon kedves Krisna tudatú fiatal lánnyal sikerült megismerkednem és bevallom feltöltődtem az őszinte tekintetéből és az alázatból, amit magából sugárzott. Elfogadta a segítséget és remélem túl is lép sikeresen az akadályokon. Ez úton is jobbulást kívánok neki !

Ahhoz, hogy másokat észrevegyünk magunkat és a saját problémáinkat és félelmeinket háttérbe kell szorítanunk és el kell hinnünk, hogy vannak olyan emberek, sorsok, amikből tanulhatunk és megérthetjük azt, amit eddig nem sikerült. A kirakós darabjai oda kerülnek, ahová valók. Mi kell ehhez? Nyitottság, empátia, érdeklődés, előítéletektől való mentesség..

Manapság kevesen segítenének egy  a nyílt utcán fekvő emberen, mert a gondolataik, félelmeik megakadályozzák őket ebben, személytelen világban élünk, ott ahol a kapcsolat posztok, sms-ek, mms-ek formájában teremtődik. Mindíg azt keresik az Interneten élők, aki éppen nincs ott, divat lett a társas magány...

Hitem szerint akkor tudunk tanulni, ha befogadjuk azt, amit más képvisel és megértjük azt, ami másik emberben zajlik. Csodálatos , amikor bizonytalan zárkózottság elmúlik és két egymás számára  ismeretlen ember egymásra talál és kapcsolatot létesít. Higgyék el, hogy nem minden hajléktalan vagy rosszul öltözött ember bűnöző vagy éppen ártó szándékú, sőt. Önként vállalt sorsok és személyes tragédiák sora, amit hordoznak a lelkükben.

Minél jobban eltávolodott valaki az emberi méltóságától, annál jobban védekezik és zár be minden ajtót magában. Megszokta a támadásokat, az utca farkas törvényét, de attól ő még ember, egy kevés eséllyel bíró lélek. Én szinte mindekinek, aki kér adok pár 100 forint aprót, ha a megérzésem szerint méltó rá. Nekem nem lesz kevesebb, neki pedig egy étkezést jelenthet.

Tapasztalataim szerint egy alkoholista ember is képes meglepő gondolatokat közölni és rámutatni arra, hogy nekünk milyen kevés problémánk van. A mozgásukban korlátozott vagy fogyatékos embertársainkról nem is beszélve. Gondoljunk bele, hogy egy milyen szinten beszűkült élettérben élnek és mégis itt vannak közöttünk. Tőlük valóban lehet tanulni!

 Végezetül egy számomra fontos igazság:

"Légy mindenkivel kedves, mert mindenki a belső harcait vívja!"