Az életünk vidámabbik oldala is eljön.

Mindenkit arra bíztatok, hogy ha döntések (kudarcként megélt kapcsolati válság, szakítás) után keresi az igazi énjét, akkor ehhez keressen társat, társakat. Többet mosolyogjon másokra, öltözzön fel csinosan, gyűjtse be  a bókokat és az elismerő pillantásokat, sportoljon és táncoljon, a latin ritmusok kifejezetten ideálisak . Kevés időt töltsön a négy fal között és nyisson a világra. Sétálgasson a természetben olyan emberrel, aki megérti a gondolatait és tud azonosulni a szavaival, kerülje az erőszakos, előítéletes, elvárásokkal teli vagy negatív embereket. Nem könnyű változtatni, nekem is eltartott egy ideig, de ha a folyamat beindul, akkor aztán csak győzzük követni a folyamatot. :) Rajtunk múlik minden, ne várjunk senkire és ne függjünk, lépjünk!

Ne keseregjenek azon, ami elmúlt, de ne is ugorjon be a hirtelen jött ismeretségek felszínes varázsának, ami fontos és mély kapcsolat csak akkor alakulhat csak ki, ha már le és kitisztult mindaz, ami nem oda való volt. A kapcsolati függőség betegség és veszélyes, mert mástól függünk és más életétét éljük ez által, elveszítjük magunkat. Olyan tulajdonságokat látunk, képzelünk az adott személybe, ami nincs ott, de nagyon szeretnénk benne meglátni vagy olyat nem látunk meg,ami viszont később nagy rombolást fog végezni Ezek a sérülés után hiretelen belépő emberek nagyrészt csapdák (tanítanak), de az első pár hét, hónap szép lehet, főleg ha csak a vágy erősödik, ritkák a találkozások és nem költöznek össze a felek, így egy darabig elkerülhetők a valódi konfliktusok. Ha ezt nem ismerjük fel, akkor kapcsolatból kapcsolatba szédülünk, de tartósan nem lehetünk boldogok (megoldás lehet a 12 lépéses ego terápia).

Az idő és a sok új élmény segít, fontos, hogy az ne minden téren egy személyhez társuljon az élmény, mert akkor megint ugyanoda kerülhetünk. Könnyen találkozhatunk egy lelki társsal is, akivel egymásnak fantasztikus segítői lehetünk...

Lássuk meg a természet apró szépségeit, ápoljuk barátságainkat és higgyük el, hogy önmagunkban is értékesek vagyunk. Szeressük az életet és bízzunk a pillanat varázsában, lassan kifejlődik a megérzésünk és arra fogunk haladni, ahol jól tudjuk érezni és ki tudjuk fejezni magunkat.

Ilyenkor nem segít a meditáció és a befelé fordulás, mert akkor nem marad energiánk kifelé törni az eddigi fájdalom által teremtett burokból. Hagyjuk a gondolkozást és a felesleges agyalást, lépjünk tovább, keressünk hobbykat és kedves embereket. A segítői munka viszont nagyon hasznos, mert ha mi előre jutunk az elengedésben és már nem ragaszkodunk a régi kapcsolati mintákhoz, akkor másoknak is tudunk fényt vinni az életébe. Ebből nagyon sok fontos érzést kapunk vissza-bizalmat és szeretetet. Ebből soha sem elég.

Sok problémától megkímél, ha a szexuális energiáinkat visszafogjuk (hisz emberek vagyunk és az jó ha gyűlik..), amíg valóban át nem tudjuk adni magunkat az élménynek lelki teljességben úgy, hogy már a levált párunk emléke és a múlt emlékei nem zavarnak be, ugyanis, akkor küzdelmeket és sérüléseket szerezhetünk magunknak és a másik félnek, mert a régi hibáinkat, mintáinkat újra teremtjük. Ilyenkor egy kis csend nem árt, ami llehet akár több hónap vagy még több is, ez az elvégzett belső munka függvénye. Ha jó tanulók vagyunk, akkor jönni fog a jutalomjáték , de ha elvárjuk, akkor távolabbra kerül.

A legnagyobb csoda ha előző kapcsolatunk gyógyult formában visszatér és közös erővel van felépítve újra...

Egyszóval, ki a fényre és ragyogjunk! Lesz, aki észre veszi és örülni fog neki.