Az autoimmun betegségek és az önmegtagadás.

Minden embernek, mint társas lénynek van egy pozíciója az életkörnyezetében, amit magának kialakít. Ez már kis korban kialalkul és a környezetéhez fűződő viszonya meghatározza a lelki egészségét, a reakcióit és azt, hogy miként érzi magát ott és akikkel él. Az autoimmun betegségek előidéznek bőrelváltozásokat (ekcéma, gyulladás, bőr kiszáradása, stb.), emésztőrendszeri tüneteket (hasmenés, emésztőrendszerei gyulladások, stb.), vese elégtelenséget, szív-érrendszeri és számos más súlyos problémát jeleznek a fizikai testünkön keresztül. Mire hívják fel a figyelmünket ha jobban megvizsgáljuk őket?

Először is tudni kell, hogy a szívcsakra diszharmóniája az ok, ami a szeretet elfogadásával, adásával és az önszeretettel függ össze. A bőr elváltozásai a környezetünkhöz való viszonyunkat szimbolizálja és az elhatárolódást jelzi, valamint a határvonalat erősíti az én és a környezet között. A vese (életenergia tárolója) energiátlansága a párkapcsolatok és általában a megélt társas kapcsolatok minőségét mutatja, nagy figyelmet kell rá fordítani, mert a mérgező gondolatok vesekő, gyulladások formájában is megjelenhet, a hajhullás az egyik tünet, amit nagyon komolyan kell venni. Az emésztőrendszer jelzései pedig az adott élethelyzettel kapcsolatos érzések megélést mutatják, hogy mennyire tudjuk feldolgozni az eseményeket a megélt tapasztalataink alapján. A szív és érrendszeri problémák pedig jelzik, hogy az érzelmeink megélése, a szeretethez fűződő viszonyunk nem megfelelő. Súlyos esetekben az allergiás rekaciók után, rákos elfajulások és egyéb komplex jelek, például Crohn betegség léphet fel. Vegyük nagyon komolyan azt, hogy változtatnunk kell!

Az immunrendszer a lélek és a test védelmi vonala több szinten, ha ott probléma jelentkezik, akkor tartósan, nagyon mélyre beengedtük a lelkünkbe a kiváltó okokat.

A belső, lelki ézékenységünk egyensúlyi zavara idézi elő az immunrendszer fokozott tüneteit, mert a szervezet már nem tudja kontrollálni a belülről érkező lelki impulzusok hatásait és a környezetből kapott terhelést.

Mit tehetünk? A legfontosabb, hogy éljük meg a szükségleteinket, ne fogadjuk el, hogy be kell érnünk kevéssel. A szeretet alap igénye a léleknek, de először magunkkal kell törődnünk és meg kell magunknak adni azt, amire szükségünk van minden téren, majd a kapcsolatainkra is ki kell terjesztenünk ezt. A múlton és a sérelmeken való rágódás nem fog segíteni, sőt. Megérdemeljük, hogy önmagunk legyünk és szeressünk, szeretve legyünk, ez nem azt jelenti, hogy a szomorúság érzését ne éljük meg, de ne ragadjunk bele semmiképpen a fájdalmakba... Az önmagunkkal való törődés számtalan formában mutatkozhat meg, de már egy kis pozitív élmény, pihenés, sport, egy kellemes étkezés, egy beszélgetés, ölelés, egy kellemes szeretkezés a szerelmünkkel is nagyon sokat segíthet. Szüntessük meg az érzelmi csendet, hagyjuk áramolni őket és éljük meg, akár a haragot is, ha éppen igazságtalansággal találkozunk. Ne határolódjunk el a környezetünktől, ne befelé éljünk, tanuljunk meg örülni az életnek és annak, amit ad számunkra.

Segíthet a meditáció is, amikor a szívünkből rózsaszín fény formájában szeretetet küldünk magunknak és a teljes univerzumnak.

Mindenki a a saját szintjén dönthet a gyógyulásáról, a segítőket  is maga választja, közel a gyógyulás ha van hit és szeretet.