A várandósság és a NŐiesség

Az élet egyik utólérhetetlen csodája, hogy két lélek és testi sejt egyesüléséből egy új élet fakad és az édesanya testében kifejlődik a magzat majd megszületik világunkra sok tanítást és boldog pillanatot hozva. Az anya a testéből és lelkéből táplálja a magzatot ösztönösen a maga természetes módján, de lehetséges, hogy néhány fontos információval nincs tisztában .

A gyermek embrió korától érzékel minden rezgést, hangulatot, érzést , információt, történést a környezetéből. Ezeket letárolja és a megélt hatások komoly befolyással lesznek a földi életére, életpályájára. A szülői feladat nagy felelősség és a fogantatás pillanatától megkezdődik. Ne felejtsük el, hogy a leszületendő gyermek nem véletlenül választott minket, dolgunk ven vele és sokmindent meg kell tanulnunk tőle, ez kellő alázattal lehetséges lesz.

Sok esetben az ellentétes nemű gyermekkel van karmikus vagy egyértelműbb feladatunk, ő lesz nagyobb hatással életünkre és tart tükröt, amiben megláthatjuk magunkat és fejlődhetünk általa. Az utód nem birtoktárgy és nem önállótlan egyáltalán, Természetesen kis korban rászorul a szülőkre, de ő is mint mindannyian sok előző életes tapasztalattal érkezik és tudatosan választja a szüleit.

Mitől lehet nehéz az áldott állapot meglélése? A Nő a gondoskodásra született, ő a tűz őrzője, a család összetartója, befogadó, eflogadó, puha, meleg, tápláló.. Mai világunkban a szerepek össze vannak keverve, sok nő férfi mintákat visz, irányítani, birtokolni, formálni akar és a családban elfoglalt  pozícióját harcokkal vívja ki, ha kell, de így pont a lényeget veszíti el- a női minőséget. A nő támogató, nem pedig családfenntartó, még ha néha kényszerűségből ezt is teszi.

A várandósság egyben a felelősséget jelenti, az álandó készenlétet és a klasszikus önállóság megszűnését is. Más világ épül a kisbaba érkezésével, amire sokan nincsenek felkészülve, mert még a régi mintákhoz ragaszkodnak és nem tudják elengedni a régi időszak vélt vagy valós "előnyeit". Ilyenkor a belső ellenállás és elentmondás tüneteket, érzeteket generál, amik lehetnek kellemetlenek és fájdalmasak és kihatnak a baba állapotára, fejlődésére. A félemeket, bizonytalanságot tökéletesen érzi és ennek később hatása lesz a földi életére.

Javaslom a teljes elfogadás megteremtését és a teljes azonosulást az új kisgyermek magzati életének minden pillanatával. Férfiként csak sejtem, hogy milyen csodálatos élmény lehet az áldott állapot, de kívánom minden kismamának, hogy élvezze és érezze a pillanatot...

Ha úgy érzi a leendő anyuka, akkor meditáljon, vízualizálja ahogy a boldog baba úszkál a pocakjában és küldjön neki szeretetet, fényt a szívéből... Táplálkozzon élő ételekkel (csírák, zöldség, gyümölcs, hidegen sajtolt olajok, stb.), kerülje a feldolgozott élelmiszereket, a hús fogyasztást mérsékelje, lehetőleg tisztított vizet fogyasszon és rendszeresen mozogjon a természetben és kapjon sok ölelést, kényeztetést, símogatást a párjától ...

A gyermeknek  a sok szereteten kívül  támasz és lehetőség kell, képes önállóan és tisztán dönteni, ne akarjuk irányatani, feleslegesen korlátok közé szorítani... Hagyjuk önmagává válni, mutassunk neki utat és példát,  mert  a szavak csak szavak maradnak.

Végezetül egy csodás vers,amiben minden benne van úgy érzem...

“És egy asszony, aki mellére csecsemőt szorított, azt mondta: beszélj nekünk a Gyermekekről.
És ő így szólt:
Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és lányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár véletek vannak, nem birtokaitok.
Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok nekik.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkül a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.
Mert az élet sem visszafelé halad, sem a tegnapban meg nem reked.
Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el.
Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.
Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása;
Mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, mely mozdulatlan.”