A küzdés fontossága.

A fizikai síkon kitartó emberek egyáltalán nem biztos, hogy szellemi szinteken is ugyanolyan erősek, de aki tartósan terheli fizikai testét és közben a lelki munkát is elvégzi, akkor annak nem lehet már következménye, mint a fejlődés.

A XXI. században minden nagyon könnyen megszerezhető és elérhető, így szinte kiveszett sokakból a kitartás és a megküzdés képesége. Kipárnázott élet, számtalan zavaró körülmény és megtévesztő impulzusok, a reklámipar manipulációi és az "idő-pénz hiány" lekorlátozza a tudatát azoknak, akik jelenleg még nem kezdtek el ébredni és önmagukért tenni. Fejlődni nagyon nehéz, mert az első szakaszban szinte csak nehézségekkel, akadályokkal találkozunk. Amikor fel tudjuk adni a biztonságot jelentő életterünkből a hamis tényezőket, akkor elindultunk. Van, aki a sporttal, van aki a méregtelenítéssel, táplálkozással, van aki egy magányos utazással, van, aki meditációval, jógával kezdni keresni önmagát és a lelki békéjét.

Amikor teszünk önmagunkért szinte észrevétlenül szegődnek mellénk segítők és támogatók, akik egy ideig kísérnek minket az utunkon és bíztatnak. Az Univerzum egyszerű törvények alapján működik, annyit kapsz vissza, amennyit adsz. A meghozott áldozatokért cserébe valamilyen formában "jutalom" érkezik, ami nem elvárható vagy kiszámítható, de megjelenik. Lehetséges, hogy egy Társ érkezik, de az is előfordulhat, hogy egy új Barát, munkahely vagy más lehetőség toppan be az életünkbe. Viszont amíg nem hagyjuk el a megszokott gondolatokat, sablonokat, mintákat, addig a változás nem tud beindulni.

A legnagyobb "küzdelmet "az egonk által generált félemekkel folytatjuk, ami egy szinte soha véget nem érő furcsa kapcsolat. Ám ha megértjük  a természetét, akkor már könnyebb dolgunk van. Minden, ami nehéz és fájdalmas és nem a külsőségekről (pl. izmosabb test, rang, pozíció elérése) szól, hanem a valahová befelé vezet az egy egészen másfajta eredményhez fog hozni.

A középpontunk felé haladni lassú, sok  apró lépésből álló menet számtalan útvesztővel... Az igazán nagy erőpróbák a csend és a magány furcsa burka alatt zajlanak, ahová a megtévesztő anyagi világ negatív energiái már nem tudnak behatolni, mert ott csak mi vagyunk.

Az első tétova lépések egyre többet adnak és a támogató energiák megjelennek, amik jótékonyan segítenek az úton. A nyugalmat, ami megjelenik semmi más nem adja, mint a tisztuló tudat és az a sok néha nagyon fájdalmas felsimerés, hogy nem vagyunk azonosak az egonkkal és a fizikai testünkel sem. Az ember egy szellemi lény, határok nélküli létező, aki az anyagi világban él, hogy tapasztalhasson és fejlődhessen. A küzdelem sokszor néma, mert az utca emberén sem látszik, hogy éppen mit él meg az életében, kudarcok, fájdalmas elengedések, csalódások, félelmek.. Mindenki cipeli  a terheit, de van , aki eldönti, hogy továbblép és küzd, mert van hite és érzi, hogy célja van az életének.

Az nem lehet tiszta cél, hogy pénzt keressünk, élvezeteket halmozzunk, szerezzünk, birtokoljunk, hatalmat, befolyást szerezzünk. Cél a saját életfeladatunk, utunk megtalálása, mások segítése és így önmagunk kiteljesítése. Ehhez viszont magunkat kell mások mögé sorolni, ami nem azonos önmagunk feladásával vagy teljes alárendelésével, de tudati szinten az egot célszerű háttérbe  szorítani. A birtoklási vágy megszűnésével megjelenik a függetlenség érzése mert elfogadjuk, hogy a küzdelmünknek áldozatai is vannak és sokmindent el kell engednünk az életünkből, ami már nem minket szolgál. Emberi kapcsolatok szűnhetnek meg és számos más körülmény veszíti el jelentőségét az életünkben és az egyszerűbb dolgok (egy napfelkelte, egy séta a természetben, egy pohár víz...) jelentősége felértékelődik.

Egyszóval, a küzdelem egy véget nem érő folyamat, amit nem erővel, akarattal vívunk hanem hittel, döntésekkel és tettekkel a saját épülésünkért.

Keresse természetgyógyászát Szombathelyen!