A háláról...

2014. szeptember 15., 06:02

A  hála egy önmagáért való, önmagát tápláló érzés, maga az élet elfogadása és befogadása elvárások nélkül. Elérhető ez a mai világunkban is? Határozottan állíthatom, hogy igen. Azt viszont nem, hogy ez könnyű folyamat lenne.

A XXI. században az anyag (matéria) vonzásába ragadt, felszínes kapcsolatokat ápoló, zavarodott embertömegek rohangálnak egy olyan tükörszobában, ahová már fény is kevés jut be, így valóban nehéz tisztá látni. Az értékrend és a teljesítmény alapja a pénz és az azon megváltható javak elérése lett, a média uralma szinte korlátlan, a politikai vezetők eszközévé vált a lakosság nagy része, az orvostudomány kompetencia határai már rég megjelentek és mégis a "gyógyíthatatlan" betegségek száma egyre növekszik, nyílik az a bizonyos olló...

Hogyan lehet ebből a malomkerékből kilépni?

Kizárólag felismerésekkel, egy határozott döntéssel, tettekkel. Eldöntheti mindenki az egyéni szintjén, hogy VÁLTOZTAT AZ ÉLETÉN. Függetlenül a rokonok, munkatársak és a közvetlen környezetében élők véleményétől és reakciójától. Önmagáért tesz és megszűnteti az elvárásait.

Az Univerzum a bőség törvénye alapján működik, de a hitetlen ember képes a  hiányt megteremteni önmaga számára.

A hála érzése akkor jelenik meg ha tudatosítjuk magunkban, hogy mindennek oka van és belőlünk fakad, értünk, a fejlődésünk érdekében történik. Ez érvényes az egonk számára fájdalmas történésekre is. Egy kapcsolat egy ember, munkahely, vagyontárgy elvesztése a továbblépést és a jövőbeli fejlődésünket szolgálja. A ragaszkodás megszüntetésével már nem is jelent akkora törést számunkra, ha meglátjuk a felsőbb akaratot a történések mögött, mert mindíg jobbat kapunk, ha képesek vagyunk továbblépni és az újat elfogadni!

Természetesen minden embertársunk boldog, elégedett, jómódú, előnyös külsejű és tökéletes szeretne lenni a lelke mélyén, de akkor hol marad a lelki, szellemi fejlődés lehetősége.?

Megjelenik a tanító, ha készen áll a tanítvány! Saját életemből tudom, hogy mindíg akkor érkezik a segítség, amikor el tudjuk azt fogadni. Számtalan embernek vagyok hálás a mai napig, hogy segítettek az utamon, tanítottak, felnyitották a szemem, rámutat(nak)tak a korlátaimra ez érvényes a párkapcsolatokra, barátokra, munkatársakra, tanítókra, de az utca emberére is.

A hála érzésének elérése számomra annyit jelent, hogy megszűnik a birtoklás, szerzés vágya és beérjük azzal, ami van, nem várunk el többé, megtanulunk lemondani, elcsendesedünk. Ez érvényes az emberi kapcsolatainkra is, mert minden embertársunk (beleértve a párunkat is) a saját útját járja, nem várhatjuk el tőle, hogy a számunkra "megfelelő" módon reagáljon és viselkedjen, lássa az életet. Így megkaphatjuk a lelki bőséget és  a teljességet.

Ez nem azt jelenti, hogy ne dolgozzunk és teremtsünk magunk és családunk számára ideális életkörülményeket vagy ne utazzunk el pihenni, ha megtehetjük. Egyszerűen csak annyit, hogy, hogy ne akarjunk többet és még többet, mert akkor a harmónia felborulhat és teret kap az ego és annak félelmei-onnantól pedig újra jöhet a lefelé vezető spirál annak minden következményével.

Hálásak lehetünk az egészségünkért, a barátainkért, a napfényért, az esőért, a fájdalomért, az élményekért, a csalódásokért és a szeretetért-az életünkért...Tegyünk magunkért, ne féljünk egyedül lenni, törődjünk a lelkünkkel, adjunk, segítsünk és fogadjuk el az életünket, ne álljunk ellen a változásnak. Járjunk nyitott szemmel, szívvel lehetőleg minél kevesebb előítélettel, kerüljük el a csapdákat. 

Ami jön fogadd le, ami megy, engedd el!

Nem árt naponta háromszor kimondani megerősítésként hangosan: Elégedett vagyok az életemmel, hálás vagyok érte!

EGÉSZséget mindenkinek!



« Vissza az előző oldalra!

Elérhetőségek

Karakó István Természetgyógyász

9700 Szombathely,

Telefon:
+36300184442
E-mail:
pszichotronikamagyarorszag@gmail.com
Karakó István Természetgyógyász - Magyar