A félelmeinkről...

Csökkenti az energia szintünket, számos betegséget, akár idegrendszeri (depresszió, pánikbetegség) vagy személyiség szintű (bipolaritás) zavart okozhat a tartós fennállása. Arról nem is beszélve, hogy az örök törvény, a változás útjába állít minket. Ennek egy következménye van, mert nem az élet folyása fog megállni, hanem mi fogunk megfeszülni és kínzó fájdalmak között eltörni. Érdemes ezt megvárni? Semmiképp!

A mai kor embere annyi negatív impulzust kap, hogy lételeme lett a félelem, a média értelmetlen, zavaros hírfolyama, a banki rendszer áldozatai számára a hitel terhek, a bizonytalan munkahelyek, a megfeleléstől való félelem és sok más inger halmozottan gyengíti a hitet és a belső erőt. El kell ezt fogadnunk? Megtehetjük, ha úgy döntünk, de célszerű kizárni az életünkből. Én sok éve csak annyi információt kapok a világból, amit nem tudok elkerülni és kiválóan érzem magam, nem tudom mennyi az euro és a politikai helyzet sem jut el hozzám. Nem biztos, hogy ez a jó döntés, de én ezt választottam magam számára. Egy dologra törekszem, a saját életemet és magamat jobbá tenni, a közvetlen környezetemben élők életére pozitív hatást gyakorolni, segíteni, támogatni a rászorulókat és egy őszinte, tiszta utat járni. Természetesen ennek vannak következményei, mert csak olyan emberek maradhatnak az életemben, akik ugyanígy élnek, hasonló rezgésszinten működnek.

A félelmeink komoly hatást gyakorolhatnak az egészségi állapotunkra, a magánéletünkre és a döntéseinket lelassíthatják, ez által a pozitív események sora sem érkezhet el.

Fizikai síkon sérülhet a vese, mint energia tároló központ, ami kihat a lépre (agodalmak), a szívre (érzelmi központ), emésztő rendszerre (élmények, konfliktusok feldolgozása), tüdőre (félelmek, kapcsolat a külvilággal). Számtalan tünet és betegség, ami kialakulhat. Ne várjuk meg!

A félelem önmagában semmi más, mint egy lehetőség a fejlődésre!

Amikor legyőzzük, nő az önbecsülésünk, a szeretet saját magunk irányába és a környezetünk felé is. A félelem érzését  a rendkívül korlátozottan működő, az ego által irányított elménk táplálja a múlt negatív tapasztalataiból kiindulva. Az önértékelésünket lent tartja és olyan gondolatokat erősít, amik valójában meg sem történtek és a jövőbe vannak csak kivetítve, mint egy hologramm, ami csak egy képzet. Persze, képesek vagyunk tartós aggodalommal a félelmünk tárgyát megteremteni, de ezt ne várjuk meg. Az önbizalom hiánya sem segít a döntésekben, de minél tovább várunk, annál több kellemetlen, de jótékony kényszerítő erő jelenik meg az életünkben. Még akkor is várhatunk, de ilyenkor az is könnyen előfordulhat, hogy az égiek lehetőséget adnak a gondolkodásra és akár lebetegedhetünk, balesetet szenvedhetünk, de hogy lesz időnk magunkra az biztos.

A döntés előtt kérhetünk segítséget a barátainktól, spirituális segítőktől, de ne felejtsük el, hogy nagyrészt azt a választ fogjuk kapni, amit azokban látni szeretnénk. Az igazán hiteles segítők nem adnak választ, mert azzal befolyásoljnánk az életünket. Veszélyes vizek ezek. A szívünkre, lelkünkre bízzuk magunkban és  a  bennünk lakozó szeretetre.

Az elme hatalma addig tart, amíg végérvényes döntést nem hozunk, a döntés energiája mindent megváltoztat és beindítja a változást. Azt kapjuk, amit kérünk és az égi segítőink is mindent megtesznek, hogy a lehető legjobbat adják minden érintett számára, aki elfogadja. Az életünket magunk alakítjuk, az Univerzum a bőséget szeretné biztosítani csak az ember hisz a hiányban.

Nem szabad önmagunkat mások mögé helyezni, mert ha szeretettel döntünk , akkor az mindenki számára pozitív változást és hasznos tanításokat, tapasztalásokat, fejlődési lehetőséget hoz. Ha nem döntünk energiátlanság alalkul ki, ami egyre jobban lehúz minden érintettet és bizonytalanságban tart. Gyújtsünk erőt, kérjük angyalainkat, hogy álljanak mellénk, küldjünk fehér vagy rózsaszín fényt minden érintettnek a szívünkből és határozottan lépjünk egyet előre.

Meg fogjuk látni, hogy a szilárd elhatározás és a szeretet gyorsan és lágyan fogja a helyzet feszültségét oldani és megértést hoz mindneki számára. A számunkra méltatlan helyzetekből ki kell lépni, mert gátolja a spirituális fejlődésünket.

Ne feledjük: Egy valamitől függünk az életünk során a döntéseinktől!