A félelem, bűntudat és a harag..

Mindegyik érzés, érzelem az önelfogadás hiányából és a múltban megélt , fel nem dolgozott eseményekből táplálkozik. Erővel visszaszorítani vagy megszüntetni nem tudjuk az érzelmeinket, de ha elhisszük, hogy pusztán önmgaunkért szerethetők vagyunk és megérdemeljük a szeretet, akkor már sokkal könnyebb lesz az életünk. Az elkövetett hibáinkat pedig jobb ha elfogadjuk, hogy a jelenben nem tudjuk semmissé tenni vagy megváltoztatni, fogadjuk el, hogy abban a helyzetben és időpillanatban arra voltunk képesek. Bizonyára ha újra kellene döntenünk, tennünk, akkor már másképp tennénk, a tapasztalás hiánya nem ok az önmarcangolásra.

Az Univerzum azt adja,amit mi adunk. Ezért sem szabad többek között haragot táplálnunk a szívünkben. A környezetünkben, emberi kapcsolatainkban nagy károkat tudunk okozni  és ráadásul visszaszáll ránk mindne terhe, fizikai síkon pedig a májunk egészsége látja kárát.

Van egy mondás: Az emberré válásunk akkor kezdődik, amikor nem másokat okolunk az életünk alakulásáért, hanem magunkba nézünk.

Így van ez a félelmekkel is, ami a tüdőt betegíti meg, az aggodalom pedig a lépnek árt. Amikor félünk, akkor a jövőbe tekintünk, mert ott van a féelmünk tárgya, de a jelenben így nem lehetünk. Ennek eredménye, hogy elszakadunk a pillanattól és magunkra maradunk. Ezt az állapotot kizárólag a tudatos lelki munkával tudjuk felismerni, majd ezt követően lesz módunk ezen változtatni. A féltékenység is félelem alapú érzelem és az önértékelés hiányából fakad, ne hasonlítsuk magunkat másokhoz, hangsúlyozzuk a saját értékeinket önmagunk számára.

A szeretet minden más zavaró érzelemnél erősebb energia, így ha másoknak adunk, segítünk, akkor a három zavaró érzelem hatalma megszűnik. A szeretet céltalan, önmagáért való és elfogadó.

EGÉSZ s ÉGünk érdekében figyeljünk oda az apró pozitív jelekre és történésekre és az önsajnálat helyett adjunk szeretetet, az eltereli a figyelmünket az általunk teremtett leki problémákról.