A fejlődés és az elkerülés...

A fejlődés lételemünk, hisz ezért születtünk le a földre és vállaltuk, hogy itt élünk. Embertársaink nagy része a fejlődést a gyarapodásban és a földi, anyagi javak halmozásában méri, valamint olyan jellegűnek tekinti, ami megfogható és mérhető. Ilyenek a végzettségek, diplomák, címek, rangok, stb. Valóban ez lenne a fejlődés?

Hitem szerint a fejlődés egy komoly lelki munka, ami sokszor fájdalmas, magányos, nehéz, de csodás változásokat hozó folyamat, aminek az eredménye a belső béke és a boldogságra való esély. Természetesen ez nem azt jeleni, hogy görcsösen ragaszkodjunk és eredményt várjunk vagy mérni akarjuk az előrejutás mértékét. Amikor elindulunk az úton számtalan jelet fogunk tapasztalni, ami utal az igazi előrejutásra. Ilyenek az emberi kapcsolatok megváltozása, sokan eltűnnek az életünkből és csak nagyon kevesen érkeznek, de az ott már más minőségben történik. Megváltozik a nézetünk az anyagi világról, kevésbé ragaszkodunk olyan dolgokhoz, amik nem minket szolgálnak, lezárunk kapcsolatokat és több időt töltünk magunkkal, erősödik a hitünk, elfogadóbbak vagyunk a környezetünkkel és csökkennek az előítéleteink.

Idővel és szükségszerűen megjelennek a segítők, tanítók és néhány igaz barát, aki a nehéz időszakban ott áll mellettünk és néha mély beszélgetésekkel átsegít a néha hatalmasnak tűnő szakadékon. Utunkba kerülnek könyvek, információk, amik közelebb visznek önmagunkhoz. Az útból általában csak egy egy lépésnyi látszik nincs reflektorral kivilágítva, néha még gyertyával sem, de menni kell előre és vállalni a következményeket. A spirituális fejlődést a környezetünkben élők egy része furcsának és értelmetlennek éli meg, esetleg lesz,aki zárkózottnak tart, de ez ne aggasszon minket, hiszen nekik más fejlődési munkájuk lesz és nem kell, hogy azt érezzék, amit mi. Ugyanakkor aki támogat, elfogad, szeretettel segít-ő lesz a mi emberünk. Nem kell megfelelni senkinek és ne feledjük, hogy kizárólag a döntéseinktől függünk.

Miért érdemes bevállani ezt a folyamatot? Elsősorban önmagunkért és az életünk kiteljesedéséért, de az is tény, hogy egy harmóniában élő ember sokkal többet tud adni, segíteni a rászorulóknak. Csökkennek a félelmeink és az elvárásaink jelentős mértékben és az önmagunkba vetett hitünk egyre erősödik.A lecsendesedett tudat, több fontos részletét látja meg a világnak, többet ért meg a változás szükségességéből, a természet alaptörvényeiből, mert alázatos és befogadó. A lélek egészsége pedig a test egészségét is magával fogja hozni. Az ébredés és az áldozatos munka a lekünkkel megtanít elengedni lehetőségeket, vagyont és nem hagyja, hogy értelmetlen kompromisszumot kössünk, ugyanakkor esélyünk lesz az életfeladatunk megtalálására és így a belső megnyugvásra...

Mi történik akkor, ha az ego tanácsára nem akarunk fejlődni? Betegség, baleset, sérülés, komoly változások és történések, egyes fontos szereplők kimozdulása várható az életünkben.

Eleinte kisebb jeleket kapunk és ha nem figyelünk oda, akkor jönnek a komolyabb tanítások..

Amit egy adott élethelyzetben nem oldunk meg, lehet ez párkapcsolat, munkahely, család, az visszaköszön később nehezebben megoldható formában, nem beszélve arról, ha van karmikus kötés is. Feladatot nem lehet visszaadni, mert akkor a sötét oldalnak adunk teret és hatalmat. Az egonk azon dolgozik, hogy  a könnyebbik utat válasszuk és harítsuk el azt, ami nehézségekkel, lemondással jár. Ám ha nem tettünk meg mindent és nem léptük át a határainkat, nem maradtunk a konfliktusban, nem beszéltük meg azokat alázatosan, türelmesen, akkor bizony az a jövőben sem lesz jobb. Kilépni egy kapcsolatból úgy, hogy egy másikba ugrunk egyet jelent a garantált bukással, mert a feladat ugyanaz maradt és még ott a meg nem oldott lecke. Persze önigazolás van bőven, de a bölcsödéből hosszú az út az egyetemig és sok a lépcsőfok, ami odáig vezet.

Van, aki külföldre és különféle spirituális környezetbe akar elmenni önmaga elől, de higgyék el, hogy közelebb van sokkal az a hely, ahol dolgunk van. A lelkünkben! Végtelen mélységeket kínál..

A környezet vagy az érintett személyek változása semmit sem jelent, hiszen bennünk van a probléma és a gát. Persze választhatjuk a felszínt a mélységek helyett, de hiszem, hogy nem érdemes, mert így nem fejlődünk... Szeretettel tartsunk önvizsgálatot, mert mindennek az okai mi vagyunk és meg van a felelősségünk a kialakult helyzettel kapcsolatosan. Ne okoljunk másokat és külső körülményeket, hallgassunk a szívünkre, lelkünkre!

Önmagunkkal kell tisztában és békében lennünk , akkor bárkivel harmóniában leszünk és nem keressük a menekülő utakat.

Ne feledjük-menni könnyű, maradni nehéz!